Anya szerint kibírhatatlan vagyok. Szerintem meg Anya az. Egyenesen tragikus. Mindenbe beleszól, mindenben hibát talál, és állandóan parancsolgat. Mert én ugyebár nemcsak kibírhatatlan vagyok, hanem nemtörődöm, trehány is. És egy lány nem viselkedhet így. Szerintem meg tök normálisan viselkedek. Anyát azonban nehéz bármiről is meggyőzni. Mert ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, akkor annak úgy kell lennie. Ebben hasonlítok rá. Nagyon, nagyon hasonlítok. Úgyhogy elég nehezen jövünk ki egymással. Főleg mostanában. Igazság szerint, folyamatos harcban állunk. Hogy ki szokott ilyenkor győzni? Egyszer ő, egyszer én. Na jó, legtöbbször ő. Szerinte viszont én vagyok az, aki uralkodik felette. Nem, nem. Ezt Anya, így, sose vallaná be. Ezek Apa szavai. Mert Apa mindig beleszól a dolgainkba. Ráadásul mindig ezzel az elcsépelt mondattal kezdi, hogy: „Ejnye, lányok!”. Ilyenkor Anyával ki nem állhatjuk Apát, és közös erővel támadunk rá.
Úgyhogy elmondhatjuk, Anyával megvívott csatáimat leginkább Apa szokta elveszíteni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: