5. Önkéntes névadó vagyok!

Péter szintén a Parkba szokta vinni a kutyáját. Egy karakán foxit. Ezt a Nyársat-nyelt bácsi mondta Péter kutyájáról:

„- Igazi, karakán foxi”.

A foxit értettem, mert az egy kutyafajta. A karakánról azt hittem, az is valami hivatalos fajtamegjelölés, de aztán erre is rákerestem a neten, és kiderült az Idegen Szavak Gyűjteményéből, hogy a karakán jelentése: „bátor, erős egyéniség”, és valójában idegen szó. Mondjuk, az utóbbira nem volt nehéz rájönni azok után, hogy az Idegen Szavak Gyűjteményében szerepelt.

A Nyársat-nyelt bácsi amúgy rendszeresen használ idegen szavakat (akárcsak Apa, meg a felnőttek nagy része). A Nyársat-nyelt egyébként nem az igazi neve, mi neveztük el így Anyával, meg a bratyómmal. Az igazi nevét is elárulta még egyszer nagyon régen Anyának, amikor „hódolatteljes kézcsókjai” kíséretében bemutatkozott neki. Ez még akkor volt, amikor első alkalommal találkoztunk vele és a kutyájával. Anya azonban, hozzánk hasonlóan, annyira a Nyársat-nyelt bácsi kutyusával volt elfoglalva, hogy nem is figyelt oda a bemutatkozásra, és így hamar elfelejtette az igazi nevét.

Viszont név nélkül nem lehetnek meg sem az emberek, sem az állatok, sőt nálam egyes fák és bokrok sem. Ezért is neveztem el a Parkban a nagy gesztenyefát Leopoldnak. Amikor a bátyám ezt először meghallotta stikkesnek nevezett. De én erre mérgesen rávágtam, hogy nincs igaza, mert valahogy a fákat is meg kell különböztetni egymástól, akárcsak a hegyeket, amelyeket meg ő imád annyira. Ebbe jobban belegondolt, aztán nagy kínkeservesen kibökte, hogy igazam van. Azóta a nagy gesztenyefát ő is Leopoldnak hívja.

Azt nem tudom, hogy a kutyák a Parkban egymás közt hogy hívják Lepoldot, de biztos ők is adtak neki valamilyen nevet. Mert a kutyák a Parkban kivétel nélkül mind oldalba szokták pisilni. Leopold ugyanis az első fa a bejárat után. Éppen ezért minden kutya első dolga hozzá vezet. Lehet, emiatt olyan szép terebélyes. Az öntözése, még a legnagyobb nyári szárazság idején is megoldott.

A Parkban tehát mindennek és mindenkinek van valamilyen egyedi tulajdonneve. A növényeknek, az állatoknak, és az embereknek is. Épp ezért a „hódolatteljes kézcsókos” bácsinak is gyorsan kellett találni egyet. Anya szerint annyira ciki lett volna az igazit megkérdezni. Pláne a „hódolatteljes kézcsókos” bemutatkozás után. Mondjuk, szerintem is. Ezért aztán közösen kifundáltuk, hogy a termete, meg a járása miatt legyen Nyársat-nyelt bácsi. Mert az igazán jellemző és találó név a számára.

Amúgy a Nyársat-nyelt bácsi kutyájának is van ám rendes becsületes neve. Úgy hívják Marcal. A fajtája pedig fekete magyar puli. Mert a Nyársat-nyelt bácsinak mindig is fekete magyar pulijai voltak. És mindig is egy magyar folyóról nevezte el őket. Ugyanúgy, ahogy ezt a Nyársat-nyelt bácsi apukája is tette régebben. A Nyársat-nyelt bácsinak épp ezért gyerekkorától kezdve volt már Duna, Tisza, Dráva és Rába nevű fekete pulija is. Most éppen Marcalnál tart.

Erre a mostani pulira a Marcal név nekem nagyon bejön, mert a blökkencs, képes mindent pillanatok alatt szétmarcangolni. Főleg, ha az egy másik kutya játéka. A bratyóm erre azt mondta a fejét csóválva, jellemző rám, hogy még azt se tudom, hogy a „Marcal” meg a „marcangolni” nem ugyanazt jelenti. Mire én azt válaszoltam, hogy okés, lehet, hogy igazából nem passzolnak egymáshoz, de nekem fülre nagyon is, és különben is úgy használom a szavakat, ahogy én akarom, minek szól mindenbe bele, mint otthon Apa. Aki, ki se mer velünk jönni soha a Parkba, mert annyi ott a kutya. Mondjuk Marcal miatt, lehet jobb is, hogy nem jön. Mert Marcal a 42-es méretűnél nagyobb férficipőket is imádja marcangolni. Akár van benne férfiláb, akár nincs. Hogy miért pont a 42-es számozástól felfelé támad gusztusa az ilyesmire, az rejtély. Apának mindenesetre 44-es lába van, szóval kapkodhatná rendesen Marcal elől.